Irodalmi Tépegetők

Rögtön elhasalunk a definíciós különbségeken, és ez nagyon megnehezíti egymás megértését. Kezdjük ott, hogy nem számít milyen elrugaszkodott amit mondok, nem kell egyetérteni vele - általában én se teszem - egyáltalán. Csak végigmegyünk a gondolatmeneten. Teóriák, tézisek, szinapszisok, analitika. Mert az egyetlen egy dolog amiben megállapothatunk az az arisztotelészi érvelés. Minden más illúzió. Persze hozzáteszem, hogy az igazán nagy koponyák számolnak azzal is, amivel igazából lehetetlen. Tudom, hogy van amit nem tudok ill. tudhatok, ÉS számításba veszem ezt is. Philosophy 101 check. Az alapállásom a materialista tudományé. A vallás és mindennemű szinonímája elkerült egész életemben. A Battlestar Galactica elolvastatta velem a bibliát, de nem látok mást a tanulságos történeteken és az adott kor(!) higiéniai és társadalmi berendezkedésének szabályain kívül. Vannak buddhista tanok, ami az egész kereszténység kvintesszenciája, de ezeket sosem tanultuk meg. Kevesen talán. "Európáv...

Szükségem volt egy fél éves utazásra abban a hitben, hogy minden cselekedetem előre határozott, hogy végül rájöjjek, lehetne rosszabb is... Sokáig gondolkoztam, vajon van-e olyan cselekvés amely nem addig leélt életem, a nevelésem, a genetikám, az örökölt mechanizmusaim valamely eredője. Két apróság ütött szöget a fejemben, amely talán megdöntheti a meggyőződésem a determinizmus irányában. Az egyik az, hogy a világegyetem végtelenjében a rengeteg kialakuló lehetőség között létre kell jönnie olyan elágazásnak az életemben, amelyhez nem rendelkezem hozott tudással, örökölt mechanizmussal, így tehát véletlenszerűen kell dönteném, hogy merre is menjek. A másik egy a fizikában leírt jelenség. Talán Schrödinger macskája a legjobb erre felhozható példa, miszerint a megfigyelt állapota függ a megfigyelőtől. Ezek szerint amit teszek az hatással van mindenre a környezetemben, még arra is amire csak éppen ránéztem. Ezek sajnos sok támpontot nem adnak, mert a véletlen létrejötte csak kicsiny,...

Sokáig hittem, hogy a születendő gyermek valóban Rousseau üres papírlapja, és kialakuló személyisége, szocializációja, mind csak a nevelés és az addig életében megtörtént összes esemény eredője. Szinte biztos voltam benne. Tévedtem. Keresd fel az időseket, az öregeket azokat akik esetleg ismerték a felmenőidet olyan generációkig visszamenőleg, amelyekkel neked már nem volt semmilyen érintkezésed. Beszéltek nekem a nagyapámról, aki meghalt amikor édesapám még csak 9 éves volt. Nem ismerhettem, mégis a személyiségem bizonyos részeit, senki mástól nem származtathatom, mert sem apám sem anyám, sem pedig egyetlen ismert rokonom, vagy bárki aki hathatott volna rám, egy sem volt olyan, hogy ilyesfajta személyiségjegyeket alakítson ki bennem. Azt is mondták, hogy a felmenőim, déd és ükapáim mind pásztorok voltak de legalábbis az elmúlt 150 évre visszamenőleg. Kisgyerek korom óta gyűjtöm a késeket ostorokat, botokat faragtam magamnak, és mindig a természetbe vágytam. Apám nem pásztor,...